Bora-Bora Stefan Feld játéka

 egy nem hagyományos játék ismertető
Gollam segitségével

Bora-Bora minden utazó álma, kellemes trópusi meleg, csodálatos tengerpart, pálmafák, nyugalom, a kristálytiszta tenger végtelen hullámzása…(ész szok-szok frissz halacka)

 

Idén tavasszal jelent meg az Alea gondozásában Stefan Feld egy ismét nagyszerű játéka.(A szok hideg eszősz napot nem lehet tavasznak hívni, gollam, gollam…)

Szép dobozban, Alexander Jung igényes grafikáival illusztrálva. (Szép,szép…Friss halacka volt benne? Nem. A dobozt meg ki akarja megenni, drágaszágom?)

 

Szóval az első kellemes meglepetés a szép grafika és sok színes játék alkatrész jelentette, ezek után örömmel láttam volna az igényesen elkészített doboz belsőt is, amiben mindennek helye van. Ez sajnos elmaradt, az Aleának ez nem erőssége, viszont olcsóbbak a játékai. Pedig a tökéletes összhang megérdemelte volna. (Mindegy isz, a drágaszágom sze volt benne…)

A kb. húsz perces szabálymagyarázat után nekifogtunk az első játéknak, bár még nem láttam át a temérdek választási lehetőség jelentőségét, de éreztem, tetszeni fog a játék. Ez így is lett. Elsőként három hat oldalú kockával dobnak a játékosok, és utána kiválasztják a számukra megfelelő akciót. Több lehetőség közül lehet választani játékos számnak megfelelően. Kezdő játékosok kicsit elveszve érzik magukat, mert mindegyik választás jó választás, na de melyik legyen? Leginkább az ami még megmarad, mert bizony itt kiszorítás folyik, ügyesnek kell lenni, de szerencsére az istenek támogatnak minket, csak ne felejtsük el őket megkérni.

Milyenek is ezek az akciók? Utazhatunk a szigeteken és közöttük, amivel házakat helyezünk el és nyersanyagokat szerzünk. Szerezhetünk női és férfi munkásokat, akik képességeikkel termelnek nekünk hasznos akciókat, pontokat és pénzt(kagylót). (Pfújj, nem finom a kagylócka és beletörik a fogunk). Mehetünk imádkozni a templomba és ha elégedett velünk az istenség, támogat bennünket. Építhetünk épületet, is amennyiben van két nyersanyagunk, ez pontszerzésre és egy tűz akció végrehajtására kiváló, amivel istenséget / adományt (élelem) és egy tetoválást / kagylót is szerezhetünk. Támogatói akció keretében vásárolhatunk nyersanyagot, győzelmi pontot, valamint helyet vásárolhatunk a férfi illetve női munkásainknak, illetve aktiválhatjuk az egyszer használatos képességeiket.

Ez is izgalmasabbá teszi a játékot, a férfiak pontot termelnek (tetoválás) és segítenek eldönteni a következő kör sorrendet, a nők pedig pénzt(kagyló) adnak, amivel ékszereket vásárolhatunk a későbbiekben. (Unalmasz, unalmasz, unalmasz, ülnek az asztal mellett ész bámulják azt szok bizbaszt, mi ezen az izgalmasz?)

Van még halászati lehetőség is, ez fix két pontot hoz, de még nem láttam senkit se használni. (Drágaszágom, ez a legjobb az egész játékban, méghogy nem használja szenki…)

A játékostábla jól sikerült, az első játék után senkinek nem lesz kérdése a szabályt illetően, ez jól kiolvasható az ábrákból.

 

Amennyiben felhelyeztük a kockákat és végrehajtottuk a hozzájuk tartozó akciókat és sikerült férfi vagy női munkást szerezi, mindenki végrehajthat egy férfi és egy női akciót. Tizenkét különböző lehetőség van, amiből mindig egy szerepel a munkásokon, tehát a játék változatossága itt is megmutatkozik. (Nem ez a változatosz, hanem a szok halacka a szigetek mellett, amivel szok-szok pontot lehet szerezni a játék végén.)

 

Ezek után megnézzük ki mennyi tetoválást szerzett a körben, ezekért megkapja a megfelelő győzelmi pontokat és eldöntjük az új kör sorrendet.

 

A következő akcióban mindenki vásárolhat egy ékszert, amivel a játék végén sok pontot lehet bezsebelni.

 

A kör végén pedig végrehajthatunk egy feladatot, amiből mindenkinek három van a játék elején és mindenki a kör végén húz egy újat, attól függetlenül hogy sikerült abban a körben végrehajtani egy feladatot vagy sem. A feladatok sokrétűek, vonatkozhatnak megvásárolt ékszerekre, a szigeteken elfoglalt különböző területekre, a női és férfi munkások képességeire, istenségekre és még sok-sok akcióra, amit a játék folyamán megcsinálhatunk.

 

A játék hat körből áll, amiben az eddig említett akciókat fogjuk sorozatosan végrehajtani. Néhol több, néhol kevesebb sikerrel.

 

A játék vége is sok bónusz ponttal kecsegtet, de természetesen mindet nem lehet maximálisan teljesíteni. Jól játszható, nem érezhetjük lassúnak, inkább ott történik meglepetés, hogy nem volt időnk végiggondolni a temérdek lehetőséget. Közben már több szempár figyel rám kíváncsian.

– Már megint én jövök? hangzik fel sokadszor,de nem utoljára a kérdésem.

Egy biztos, a Bora Borát többször kell játszani hogy rátaláljunk és kipróbáljuk a számunkra szimpatikus játékmenetet.

 

(Kisz hobbitkák, na szeretnétek velem ilyet játszani? …gollam,gollam…)

 

Amennyiben igen a válasz, gyertek el az Anduril klub negyedik születésnapjára 2013.05.11-12.- én. Ezen a hétvégén a legújabb Stefan Feld játékokat is megismerhetitek a Brügge és a Rialto személyében.